Kecsmár Attila, az Antavo, társalapítója és ügyvezetője, a március 12-i élőkönyvtár vendége

Az SZTE tavaszi állásbörzéjén az Élőkönyvtár Programon belül olyan területek szakembereivel nyílik lehetőség beszélgetni, amik széleskörű érdeklődésre tartanak számot, és a börze kiállítói között nem találhatóak meg. Az Élőkönyvtár Program egyik vendégével, Kecsmár Attiával, az Antavo társalapítójával és ügyvezetőjével beszélgettünk.

Kecsmár Attila, Antavo, társalapító és ügyvezető

Milyen szakon végeztél az SZTE-n?

A Juhász Gyula Pedagógusképző Karon végeztem, számtech-technika szakon, és a GTK-n tanultam még két és fél évet.

Hol és milyen pozícióban kezdtél el dolgozni?

Egy kisebb szegedi cégnél kezdtem el dolgozni, mint frontend fejlesztő, 2005-ben. Ott tizenhárom hónapot voltam, ezután kezdtem el vállalkozni. Mellette egy barátomnak is dolgoztam, szintén ebben pozícióban, akinek nem a webfejlesztés volt a fő tevékenysége, viszont voltak ügyfelei, akikkel én foglalkoztam. Neki akkor nem volt elég erőforrása ahhoz, hogy menedzselje őket, ezért mondtam, hogy én szívesen beszállok a kommunikációba. Erre azt válaszolta, hogy nem, mert akkor elviszem az ügyfeleket. Ez volt az a pont, ahol felmerült bennem a gondolat: lehet vállalkozni is.

Jelenleg hol dolgozol? Mit csinálsz? Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Az Antavo-nál vagyok ügyvezető. Ezt a céget 2012-ben alapítottuk, egy-két emberrel, és mint minden cég, mi is elkezdtünk építkezni. Egy évet Londonban is töltöttünk.

Vállalkozni szerintem arról szól, hogy az ember innoválni akar, valami olyat csinálni, ami értéket ad. Az Antavo egy lassan ötven fős cég, hat-hét országban vannak kollégáink, és ez egy másfajta kihívás, mint a korábbi tapasztalataim. Naponta rengeteg probléma, kihívás adott, amiket meg kell oldani, és ezt nagyon szeretem csinálni. Az, amit szeretek is meg nem is, az az edukáció: sajnos sokszor látom azt, hogy az embereket nem tanította meg senki problémát megoldani, az általános iskolától az egyetemig; sokkal inkább a lexikális oktatás, mint a problémamegoldásra való nevelés a jellemző. Ez mindenhol tetten érhető, nálunk is. Az edukáció másik fele abból áll, ami a hitvallásom egy része is tulajdonképpen, mégpedig, hogy szeretném, ha mindenki „aligned” lenne, vagyis ne arról legyen szó, hogy vannak fejlesztők, akiknek nem kell tudni semmit, csak végezni a munkájukat – azok a cégek, akik így állnak hozzá, rossz modellt követnek, rossz irányba nevelik az embereket. És ez egy probléma, aminek negatív következményei vannak, hosszútávon akár az egész országra, a gazdaságra, mindenre. Mi ennek az ellenkezője felé tartunk: a célom az, hogy minden dolgozó mindig képben legyen, és a munkafolyamatot teljes egészében lássa át.

Mi motivált és motivál a céljaid elérésében?

A fő motivációm mindig a siker, a siker elérése volt. Az, hogy mi a siker, az állandóan változik, mindig vannak különböző fázisok. Én az a fajta ember vagyok – és ez nem feltétlenül jó – hogy ha elértünk egy szintet, akkor nem azt mondom, hogy oké, ez most szuper; hanem már rögtön azt nézem, hogy mi lesz a következő állomás. Nyilván ennek meg van a pozitív hatása – az, hogy megyünk előre – de nem biztos, hogy ünneplünk eleget, ezt meg is szoktam kapni kritikaként.

Mit gondolsz, mi a siker titka?

Szerintem a siker titka az, hogy az embernek ki kell tűznie egy célt, és ahhoz gyomor kell, vagyis kitartás. Ez az, ami jellemzően nincs meg nagyon sok mindenkinél. Nagyon sok fázis van az úton: túlnyomórészt völgyek, néha helyek. Ezeket bírni kell, csinálni, és menni előre.

 

Ha az interjú felkeltette az érdeklődésed, gyere el március 12-én a TIK-be, ahol az Élőkönyvtár Program keretein belül további kérdéseket tehetsz fel az előadóknak.